532 óra

Még mindig jóval 500 óra felett tartunk, viszont még egy nap és már csak három hetem van hátra. Nem sok idő valóban és ilyenkor alaposan fel szoktak gyorsulni az események.

Épp egy hete vagyunk már Nagymaroson, egy kicsit kikapcsolódunk az elmúlt hetek történései után. Otthon persze ilyenkor halmozódnak a tennivalók, de muszáj néha elvonulni a nagyvárosból és pihenni egy kicsit. Vasárnap túráztunk egyet a srácokkal. Fent voltunk a Prédikáloszéken, amely a maga 639 méterével a Visegrádi hegység egyik legmagasabb csúcsa. Lélegzetelállító kilátás nyílt onnan fentről az egész Dunakanyarra és a szemközti Szent Mihály hegyre. Kár, hogy már nincs fényképezőgépem, mert nagyon szerettem volna megörökíteni a látképet. Mindenesetre nagyon élveztem a túrát. Végre egy kis kikapcsolódás volt a sok rosszkedvű, magamba fordulós nap után.

Visszatérve Nagymarosra a régi iratok közt kutatva felbecsülhetetlen értékű kereszt- és házasságkötési levelekre bukkantam, amelyekkel ki tudtam bővíteni a családfámat. Jelenleg 63 személy adatait tartalmazza és anyai ágon egészen 1767-ig tudom visszavezetni. Úgy érzem, hogy ez azért már valami, habár itt még nyilván nem állhatok meg. Emlékeim szerint a Polgárdy ágat is egészen régre vissza tudtam vezetni, de ezt valamiért még nem vittem be a családfába. Mindenesetre az eredmények a következő linken megtekinthetők:

http://www.myheritage.hu/site-77603082/polgardy

Lehet, hogy csak külön meghívóval lehet megtekinteni az oldalt, de akit érdekel, azt szívesen meghívom.

Érdekes, hogy a család és az ősök most a kivándorlásom előtt kerülnek megint középpontba. Nagyon örülök neki, hogy megtaláltam az iratokat, mert ki tudja, hogy a jövőben mennyire lesz lehetőségem kintről utánajárni a dolgoknak. Most úgy érzem, hogy az életemnek ezen része is a helyére került és így bátran állhatok neki a következő feladatnak, ami nem lesz semmi. Az összes cuccainkat még át kell válogatnom és megnézni, hogy mi kell belőle, mi az ami eladható és mi az amit elajándékozunk. Nincs már rá túl sok időm és egyelőre innen Nagymarosról nem is vagyok képes nekilátni, de majd hétfőn...

Pénteken meg időpontom van a Munkaügyi Központban, ahol ki fog derülni, hogy kapok-e még valamennyi ideig ellátást vagy sem. Addig is élvezem a nagymarosi nyugalmat...