California - Sacramento - 9. nap

Bárcsak minden nap ilyen eredményes lenne mint a mai. Ma végre sikerült munkát találnom, már holnap reggel kezdek is. Házvezető/gondnok leszek egy háztartásban innen nem túl messze. Egyelőre csak heti két napot dolgozom, de lehet, hogy majd több is lesz belőle. Mindenesetre így is elég lesz a keresetem arra, hogy fedezni tudjam belőle a lakbért és az étkezésemet. Ez pedig már nagy szó. Ha még találok egy-két ilyen munkát, akkor már egész szépen félre is tudok tenni belőle.

És mondja csak valaki, hogy nem működik a vonzás törvénye. Vannak néhányan a baráti körömben, akik nem hisznek benne és őszintén szólva magamat is mindig újra és újra meg kell győznöm, hogy működik - márpedig működik. Az egész héten arra koncentráltam, hogy még a héten lesz munkám és lám - a hét legutolsó napján sikerül is!

Ilyenkor amúgy teljesen más megvilágításba kerül néhány dolog. Pénteken jelentkeztem a Delta Airlines-hoz légiutaskísérőnek. Olvastam a hirdetésüket, amelyben többek közt kimondottan magyar vagy német nyelvtudással bíró embereket keresnek. Ezen felbuzdulva gondoltam, hogy megér egy próbát. Végül is mindkét nyelvet beszélem, sőt, még egy kicsit a spanyolt is, diplomám van és ügyfélszolgálatos tapasztalattal rendelkezem. Teljesen biztos voltam benne, hogy felvesznek. De azzal is tisztában voltam, hogy ha felvesznek, akkor el kell mennem innen Kaliforniából és ezt viszont nem akartam. Nem akartam azt sem, hogy a munkám miatt állandóan külön legyek a feleségemtől és születendő babánktól. Szóval, akármiért is - de nem jött össze. Tegnap jött egy rövid email, hogy köszönik a jelentkezésemet, de nem felelek meg a feltételeknek.

Én most nem azt állítom, hogy azt vonzottam be magamnak, hogy ne jöjjön össze, mert valljuk be, az életben elég sok dolog nem jön össze, pláne álláskeresés tekintetében. Sokkal inkább úgy érzem, hogy valami itt akar marasztalni Kaliforniában. Nem hiába jöttem ide, nem hiába vagyok itt. Hiba lenne elmenni innen. Mert a kaliforniai életemet bizony igenis én vonzottam be magamnak. Én lélekben már itt voltam még jóval mielőtt megnyertem volna a zöldkártyámat. Elképzeltem a tengerpartot, a természetet, a hegyeket, a napsütést miközben hallgattam a kedvenc előadóimat, akik - nem hiába - szintén kaliforniaiak.

Tehát itt vagyok. És maradok. A kilencedik napon sikerült munkát találnom, ami egy biztos megélhetést nyújt nekem és most már nem kell azon aggódnom, hogy vajon honnan fogom előteremteni a következő havi lakbért. A kajáról meg ne is nagyon beszéljünk... Eddig azon spóroltam a legtöbbet - tudom, nem lenne szabad, de ha látom, ahogyan egyre csak fogy a pénz a pénztárcámban, akkor összeszűkül a gyomrom és már nem is vagyok igazán éhes. Erről jut eszembe, az új munkahelyemen ebédet is fogok kapni. A munkáltatom egy nyugalmazott szakács. Na ezt kapd ki, Bencus (vagy inkább: be)! :P

A földön alváshoz is hozzászoktam már. Van annyira puha a padlószőnyeg, hogy ne ébredjek fel negyedóránként, mert elfeküdtem valamimet. Szépen végigalszom az éjszakát. Lámpám sincs még a szobámban, de ez szintén nem zavar. Ha besötétedik, vagy a számítógépen csinálok valamit, vagy lefekszem.

Mondhatnám tehát, hogy hosszú-hosszú idő óta végre elégedett vagyok. Sőt, ki is mondom. Elégedett vagyok. Boldog azon a napon leszek, amikor a Csillát sikerül kihoznom magamhoz. De érzem, hogy már az a nap sincs túl messze...

California - Sacramento - 5. nap

Ez a kép a Capitol Parkban készült, amely otthont ad a - ki gondolta volna - Capitol-nak, amely viszont otthont ad a kormányzónak, Arnold Schwarzeneggernek. Ezt szépen megfogalmaztam, nem mondom... :)

Valószínűleg a sok önéletrajz- és motivációs levél írás tompított le ennyire agyilag. Hát nem tehetek róla, reggel óta mást sem csinálok. Már megszámlálhatatlan jelentkezést adtam be, most már csak várnom kell. Előbb-utóbb úgyis összejön valami.

A mai kedvencem egyértelműen az a hirdetés volt, amelyben valaki magyar magántanárt keres itt Sacramento-ban heti néhány órára. Hadd ne mondjam, hogy az illető az emberére akadt, mert én bizony nagyon szívesen elvállalom csodálatos anyanyelvünk továbbadását!

Tegnap bent voltam a városban California State ID-kártyát igényelni. Azt hittem, sokkal macerásabb lesz az ügyintézés, de 40 perc alatt meg is volt az egész. Ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy előzőleg időpontot foglaltam és így nem kellett sorban állnom. Ki kellett töltenem egy űrlapot, befizetni 26 dollárt, levették az ujjlenyomatomat és lefényképeztek - ennyi. Állítólag két héten belül meg is kapom a postán és akkor legalább már nem lesz gond a bankszámlanyitásnál és hasonló ügyeknél, ahol igazolnom kell a lakcímemet.

Az időjárás gyönyörű, süt a nap és a hétvégén 30 fok is lehet. Ezt nevezem. Igazán arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lesz majd az idő novemberben és decemberben.

Sajnos egyelőre nem élvezhetem a jó időt és a mai nap további része is azzal fog telni, hogy állásokra vadászok, illetve hogy várom a visszajelzéseket...

California - Sacramento - 2. nap

Megérkeztem. Annak ellenére, hogy valójában már szeptember 15.-én érkeztem az Egyesült Államokba, mégis úgy érzem, hogy még csak most érkeztem meg. Két hetet New York-ban töltöttem, magyarokkal laktam együtt. Voltak csúnya történetek is, de ebbe most nem szeretnék belemenni. Nekem tegnapelőtt, pénteken, kezdődött az új életem, akkor amikor leszállt a gépem Sacramento repülőterén. Az éjszakát a reptéren töltöttem, mert nagyon későn érkezett a gépem és a szállodámat is csak úgy sikerült foglalnom, hogy csupán szombat délután tudtam bejelentkezni. Még az indulásom előtt viszont felvettem a kapcsolatot egy sráccal itt Sacramento-ban, akinél van egy kiadó szoba. Szombat délre beszéltük meg a találkozót, ezért amint kivilágosodott én felpattantam a buszra és bementem a városba. Sok időm volt, úgyhogy elmentem a leendő lakásom - illetve szobám - közelébe és ott lepihentem a folyó mellett. Dél előtt egy pár perccel aztán elindultam és találkoztam Bobbyval. Egészen jól összehaverkodtunk és nagyon boldog voltam, hogy ilyen hamar sikerült találnom egy jó helyen fekvő és megfizethető helyet. A szobával csak annyi a gond, hogy egy darab bútor sincs benne, de legalább van hol aludnom - természetesen a padlón, legalábbis egyelőre. De ez engem a legkisebb mértékben sem zavar. Ennyi ide-oda után, ennyi bizonytalanság után ez a legkisebb gondom.

Sacramento spanyolul azt jelenti, hogy "szentség". Világéletemben vonzott Kalifornia és a mai napig nem tudom megmagyarázni, miért. Nemcsak a napsütés, nemcsak a pálmafák (itt különben nincs is annyi pálmafa Észak-Kalifornia lévén), nemcsak az óceán (attól is meglehetősen távol vagyok)... Ez egy érzés. Valami, ami idehúz. Lehet, hogy a Mount Shasta? A Mount Shasta tőlünk északra található, az út körülbelül három óra autóval. Állítólag az egyik legnagyobb vulkán az Egyesült Államokban. De ami a legfontosabb, hogy a Mount Shasta a Föld gyökércsakrája. Nekem mindig is gondjaim voltak a gyökércsakrámmal. Ha nem működik megfelelően, akkor az ember veszélyben érzi magát, ideges lesz és folyton aggódik. Nem érzi azt, hogy ahol van, ott otthon lenne. Nincsen kötődése a helyhez és az emberekhez. Elveszve érzi magát a világban. Túlságosan függ másoktól, nem járja - vagy nem meri járni - a saját útját. És állítólag még a gyakori címváltoztatás is gyengíti a gyökércsakrát. Gyerekkorom óta ez a 16. cím, ahol élek és a 4. ország. Hogy ne érezném magam gyökértelennek így? Na most ha a gyökércsakra nincs rendben, akkor az összes többi sem tud megfelelően működni. Ha hiányzik az alap, összedől a ház. Ezért kell dolgoznom ezen. És lehet, hogy ezért jöttem ide. És ha már itt vagyok, nem áll szándékomban továbbállni. Úgy érzem, végre meg szeretnék állapodni. Le szeretnék telepedni és ez a város nagyon vonzó helynek tűnik, legalábbis az első benyomás szerint. Nem túl kicsi, nem túl nagy, félmilliós város, emberléptékű, normálisak az emberek és több a fa, mint az ember (ez hivatalosan meg van állapítva). Természetesen a fák még normálisabbak, mint az emberek.

Szóval megérkeztem. Lakhatásom már van, már csak munka kell. De az is sikerülni fog. Méghozzá hamarosan...