Megérkeztem. Annak ellenére, hogy valójában már szeptember 15.-én érkeztem az Egyesült Államokba, mégis úgy érzem, hogy még csak most érkeztem meg. Két hetet New York-ban töltöttem, magyarokkal laktam együtt. Voltak csúnya történetek is, de ebbe most nem szeretnék belemenni. Nekem tegnapelőtt, pénteken, kezdődött az új életem, akkor amikor leszállt a gépem Sacramento repülőterén. Az éjszakát a reptéren töltöttem, mert nagyon későn érkezett a gépem és a szállodámat is csak úgy sikerült foglalnom, hogy csupán szombat délután tudtam bejelentkezni. Még az indulásom előtt viszont felvettem a kapcsolatot egy sráccal itt Sacramento-ban, akinél van egy kiadó szoba. Szombat délre beszéltük meg a találkozót, ezért amint kivilágosodott én felpattantam a buszra és bementem a városba. Sok időm volt, úgyhogy elmentem a leendő lakásom - illetve szobám - közelébe és ott lepihentem a folyó mellett. Dél előtt egy pár perccel aztán elindultam és találkoztam Bobbyval. Egészen jól összehaverkodtunk és nagyon boldog voltam, hogy ilyen hamar sikerült találnom egy jó helyen fekvő és megfizethető helyet. A szobával csak annyi a gond, hogy egy darab bútor sincs benne, de legalább van hol aludnom - természetesen a padlón, legalábbis egyelőre. De ez engem a legkisebb mértékben sem zavar. Ennyi ide-oda után, ennyi bizonytalanság után ez a legkisebb gondom.
Sacramento spanyolul azt jelenti, hogy "szentség". Világéletemben vonzott Kalifornia és a mai napig nem tudom megmagyarázni, miért. Nemcsak a napsütés, nemcsak a pálmafák (itt különben nincs is annyi pálmafa Észak-Kalifornia lévén), nemcsak az óceán (attól is meglehetősen távol vagyok)... Ez egy érzés. Valami, ami idehúz. Lehet, hogy a Mount Shasta? A Mount Shasta tőlünk északra található, az út körülbelül három óra autóval. Állítólag az egyik legnagyobb vulkán az Egyesült Államokban. De ami a legfontosabb, hogy a Mount Shasta a Föld gyökércsakrája. Nekem mindig is gondjaim voltak a gyökércsakrámmal. Ha nem működik megfelelően, akkor az ember veszélyben érzi magát, ideges lesz és folyton aggódik. Nem érzi azt, hogy ahol van, ott otthon lenne. Nincsen kötődése a helyhez és az emberekhez. Elveszve érzi magát a világban. Túlságosan függ másoktól, nem járja - vagy nem meri járni - a saját útját. És állítólag még a gyakori címváltoztatás is gyengíti a gyökércsakrát. Gyerekkorom óta ez a 16. cím, ahol élek és a 4. ország. Hogy ne érezném magam gyökértelennek így? Na most ha a gyökércsakra nincs rendben, akkor az összes többi sem tud megfelelően működni. Ha hiányzik az alap, összedől a ház. Ezért kell dolgoznom ezen. És lehet, hogy ezért jöttem ide. És ha már itt vagyok, nem áll szándékomban továbbállni. Úgy érzem, végre meg szeretnék állapodni. Le szeretnék telepedni és ez a város nagyon vonzó helynek tűnik, legalábbis az első benyomás szerint. Nem túl kicsi, nem túl nagy, félmilliós város, emberléptékű, normálisak az emberek és több a fa, mint az ember (ez hivatalosan meg van állapítva). Természetesen a fák még normálisabbak, mint az emberek.
Szóval megérkeztem. Lakhatásom már van, már csak munka kell. De az is sikerülni fog. Méghozzá hamarosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése